A belgyógyászat egészében vizsgálja a szervezetet
A belső szervek működését, több szakterületet integrál a megelőzéstől a rehabilitációig. A nem egyértelmű eredetű panaszok esetén a terápiát célszerű átfogó belgyógyászati vizsgálattal kezdeni.
A belgyógyász a belső szervek kóros elváltozásaival.
Belgyógyászati betegségek kezelésével valamint diagnosztizálásával és megelőzésével foglalkozik.
A belgyógyászati szakrendelés keretén belül vizsgáljuk szív- és érrendszer
- légző-, a vérképző- és az emésztőszervek
- máj és a belső elválasztású mirigyek betegségeit
Sokéves szakmai tapasztalattal rendelkező belgyógyász szakorvosaink az egyes szakterületek vizsgálati eredményeinek értékelése alapján döntenek a követendő terápiáról.
Belgyógyászt akkor érdemes felkeresni
ha a páciens tünetei bizonytalanok vagy általánosak, nem tudja pontosan meghatározni, hogy honnan ered a panasza.
A tünet lehet, például:
- fejfájás
- hasi vagy mellkasi fájdalom
- fáradékonyság
- szédülés
- légzés- és alvászavar
- idegrendszeri
- emésztőrendszeri panasz
Prevenciós célból minden felnőttnek javasolt, hogy rendszeresen, legalább évente egyszer még akkor is részt vegyen belgyógyászati kivizsgáláson, vér- és vizeletvizsgálaton, ha egyébként nincsenek panaszai.
Hogyan zajlik a belgyógyászati vizsgálat?
A belgyógyász kikérdezi a beteget a kórelőzményekről, panaszai jellegéről és a családban előforduló betegségekről.
A fizikális vizsgálat során a vérnyomás és pulzus, testmagasság és testsúly, testtömeg-index mérése mellett a belgyügyász tapintással vizsgálja a pajzsmirigyet és a nyirokcsomókat, a has érzékenységét és a máj és a lép kiterjedtségét, állapotát.
Kopogtatással és fonendoszkóppal vizsgálja a mellkast, a tüdőt és a szívet.
A belgyógyász teljes körű fizikális vizsgálatot követően dönt a kivizsgálás további menetéről és szükség esetén a beteget a megfelelő szakterület specialistáihoz irányítja.
A belgyógyász további vizsgálatokat is kérhet:
- labor
- ultrahang
- képalkotó diagnosztikai
- EKG- és egyéb kapcsolódó szakorvosi vizsgálatokat
Mi a szaturáció, avagy az oxigén szaturáció?
A szaturáció nem más, mint a vér oxigénszintjének az értéke.
A szaturáció mérő eszköz a pulzoximéter. Szervezetünket több milliárd, szabad szemmel láthatatlan sejt alkotja. Minden sejtnek szüksége van az oxigénre.
Az oxigént a tüdő veszi fel és a vérben található vörösvérsejtek szállítják el a szerveinkhez. A hemoglobin nevű fehérjének is kulcsfontosságú a szerepe, ugyanis ez az anyag a felelős azért, hogy a vörösvérsejt felvegye a friss oxigént.
A szaturáció mérése során arról kapunk információt, hogy milyen állapotban vannak a vörösvérsejtjeink és milyen az oxigénszállító kapacitásuk. Értelemszerűen minél alacsonyabb a szaturáció, annál rosszabbul teljesítenek a vérsejtek és annál kevesebb oxigén jut el a létfontosságú szerveinkbe.
